Kristóf Kálmánné Adamcsák Éva – Táncsics utca
A mi utcánk
(Battonya, Táncsics utca)
Az én utcám ahová születtem a Táncsics Mihály utca 78 sz. Szüleim és nagyszüleim ott laktak nem tudok időpontot írni mióta viseli ezt a nevet.
Településen való elhelyezkedése: az egyik párhuzamos szomszéd utca a Kossuth Lajos a másik rövid a Szabadság utca, majd a következő az Aradi út, amely a Határátkelővel végződik. Hosszú utca a vége a Május 1. A mi házunkat egy utca választotta el (Ságvári – ma Dr. Kuli) a végétől.
Az utca vége volt a legizgalmasabb terep nekünk, gyerekeknek. A Görbe tanya fákkal övezett kis paradicsom volt. Még iskolás korunkban kint tartottuk néhányszor a Madarak és fák napját. Ott haladt el a kis vonat, „Megállóhely” felirat kitéve, Görbe bácsi volt a kalauz, Görbe tanár néni férje, Márta tanítónő apukája. Középiskolás kollégisták ezzel is utaztak haza hétvégén olyan helyekre, ahol nem volt kiépítve vasút (pl.: a sok dombiratosi osztálytársam). Jómagam is szórakozásból utaztam vele 1-2 megállót a haza menőkkel.
A Gulyagyep, ami szintén ott terült el egy séta mindig kivitt bennünket megnézni a csordát, a gémes kutat, megemelgetni, vizet húzni az állatoknak, játszani, bóklászni, szedrezni a kiserdőben a Zanyik, Szanda, Sulyok tanyákba beköszönni. A mi utcánkban és nem messze az otthonomtól, a sarkon már megvolt a „cigány kút”. Battonya legízletesebb vizét adta, adja most is. Sokan eljöttek ide ivóvízért és bizony sorba kellett állni, ahogy mi is sorban álltunk 2 kannával. Igen sokszor, naponta, különösen fürdéshez kellett telehordani a fatüzelésű bojlert, volt kád hozzá, a kinti gyűrűs kút állatok itatására és egyébre szolgált. A mi utcabéli kutunk Battonya igen magas helyén állt, a kúttól lejövet haladva (lejtős volt) a Száraz-érhez értünk. Bizony néhányszor kiöntött medréből és itt mindig át tudtunk menni a fahídon, nem kellett kerülőt tenni és a víz se jött fel az utcánkba (szüleink is így mesélték – „magas hely”).
Vidám téli élet folyt a Száraz-éren: korizás, hokizás, versenyzés, még a román határig is lementünk. Nyáron pedig gondozott partjára kijártak hálóval halászni és volt hal. Említem még a két partján volt 2 kis bolt, a Ménesi féle és úgy emlékszem a másikban Knébel néni árult. Rendszerváltás után Jócsák István és Korcsog család nyitott boltot velünk szemben és mellettünk. A következő sarkon Takács pék dolgozott és lakott. A finom kiflijeiért, kenyeréért (lisztet vittünk hozzá) reggelente elmentünk (Lenin utca sarka, ma Állomás utca). Megemlítek még egy kis cukrászdát a Bajcsy utca sarkán. Gizike néni készített itt süteményeket. Tovább haladva a mai Fő utca (Néphadsereg u) sarkán még ma is áll az Ifjúsági Ház. Itt voltak kisebb alkalmi rendezvények, a kerthelyiségében mulatságok, egyéb összejövetelek. Az úttesten átmenve Jankó órás dolgozott, átellenben a Hentes bolt Rozecher (most Serák). Ezen az oldalt maradva nem messze a zsidó Zsinagóga (nincs meg már, nem tudom, miért bontották le – szép nagy építmény volt).
Így igaz akkor se és most se jártam tovább a mi utcánkba, kimentünk azért a végére, de ritkán. Utunk rossz volt, a kocsik felvágták, elmerültek a sárban, rossz időben, a mentő is csak az Ötösörsi iskoláig jött és úgy vitték hordágyon a beteget.
Illemhely kint volt a ház végében, de a fejlődéssel megoldódott úgy, mint a víz, fűtés és egyéb! Nehezek voltak az akkori körülmények, nem születtünk bele a kényelembe, mégis tudtunk játszani kint az utcán. Sokat segítettünk testvéreimmel, Gizivel és Margittal a kerti munkában tanulás mellett, de bőven is volt minden gyümölcs. Olvastunk, meséltek szüleink nagyszüleink a rég múltról, vidám felszabadult gyerekként éltem meg a felnőtt kort, nem esnék kétségbe, ha lavórban kellene mosakodni – a civilizációt örömmel tapasztaljuk meg és élünk vele!
2016.