Táj és ember kapcsolata
Egy település történetének feldolgozása sohasem szorítkozhat kizárólag a történelmi események felsorolására, mivel az előttünk itt lakók életét az őket körülvevő környezet – a talaj, a folyók és tavak, az éghajlat – is jelentősen befolyásolta. Egykori életük megértéséhez meg kell vizsgálnunk azt a közeget, amelyben mindennapjaikat élték.
Kétségtelen tény, hogy a földrajzi környezet állandó jelleggel hat az emberre, nemcsak hangulatunkat és érzéseinket befolyásolja, de közvetett módon is hatást gyakorol az életünkre. Másfajta életmódot kínál a hegyvidék, másfajtát a tengerpart és mást az Alföld. A termőföld gazdagsága, a vadon termő és termesztett növények, az erdők és legelők, tavak és folyók kincsei meghatározzák az ottlakók táplálkozását, háztípusát és építőanyagát, egyszóval egész életmódját és anyagi kultúráját. Különösen igaz ez az autók, a szupermarketek és az internet megjelenése előtti időkre, amikor az emberek a szűkebb környezetük által nyújtott élelmet fogyasztották.
A természetes folyamatoknak köszönhetően az embert körülvevő táj folyamatosan változik. A Kárpát-medencében más környezet fogadta az őskori embert és más, az Árpád-korit. A környezettörténettel foglalkozó kutatók hidegebb-melegebb klímaperiódusokat különböztetnek meg, amelyek meghatározták az életkörülményeket, az emberek települési szokásait. Ám az ember maga is alakítja a környezetét. Jó példa erre az Árpád-korban kiépült csatornarendszerek hálózata a Rábaközben,[1] az őskori tellek, a földvárak, a szárazföldi utak, a pallagok, vagy az egykori ártéri gazdálkodás[2] tájátalakító tevékenységei.
Milyen életkörülményeket nyújtott az Alföld délkeleti részén, a Körös-Maros-közben elterülő Battonya az itt megtelepült embereknek?
Battonya Békés megyében, a Maros ősi hordalékkúpján, a Békés-Csanádi löszhát (a Körös-vidék ártereitől néhány méterre kiemelkedő síkság) déli részén fekszik. 96-102 m közötti tengerszint feletti magasságon, a tiszántúli alföld magasabb részén fekszik, de az ország legmélyebb pontja is (Gyálarét, 75,8 m) innen csak pár km-re található. Az egyenes felszínű síkság egyhangúságát a felszínből több méterre kiemelkedő kurgánok, illetve a műholdfelvételeken még ma is látható egykori folyóágak mélyedései törik meg. A Maros hordalékanyagából épült, lösziszappal fedett hordalékkúp-síkságon kialakult magas aranykorona értékű talaj segítette az itt megtelepült embereket a mindennapi betevő falat előteremtésében.
Az emberiség számára a víz közelsége jelentette a letelepedés legfontosabb feltételét. A környék ebből a szempontból is kiváló adottságokkal rendelkezik, hiszen Battonyát a Maros északi fattyúága, a Száraz-ér szeli ketté, amely északnyugat felé kanyarogva hagyja el a település határát. Adva volt tehát a folyóvíz, mely a szabályozás előtt minden bizonnyal bővizű volt, hiszen egykor vízimalmok működtek rajta.[3] Így nem meglepő, hogy a Száraz-ér szűkebb-tágabb környezetében nagyszámú régészeti lelőhely került feltárásra…
[1] Takács Károly: Árpád-kori csatornarendszerek kutatása a Rábaközben és a Kárpát-medence egyéb területein
[2] Tóth József: Ősi épített tájak a Kárpát-medencében
[3] Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-ig